Tegnap egy csodalény járt nálam tanácsadáson. Pontosabban egy csodalány. Azzal hívott fel telefonon, hogy épp most küldik el csoportosan az egyik bankból, és emiatt keres karrier-tanácsadót.
Ilyenkor mindig összeszorul kicsit a gyomrom, mert félek, hogy túl sokat várnak tőlem: az azonnali csodát.
Ez a lány azonban másképp állt a helyzethez.
10 éve dolgozik ennél banknál, 3 éve egy új területen, ami tetszik neki. A fizetésével elégedett, (kivételesen még az összeget is elmondta), valamint nem győzte sorolni azokat a juttatásokat, amiket ezen felül kap. „Tulajdonképpen kár, hogy ennek vége” – sóhajtott, de mégis örül, állította.
És elkezdte sorolni, miért is győztese ennek a helyzetnek.
Először is, kap három havi végkielégítést. (Azért ezt nem sokan mondhatják el hazánkban.) Három hó a felmondási ideje, amit úgy oszt be, ahogy akar. Ha akar, dolgozik, ha akar, állásinterjúkra megy, vagy akár hozzám. Sokat mindenesetre már nem várnak tőle.
A három éves főiskolai képzését tanulmányi szerződéssel támogatta a cége. Mivel ők mondtak fel neki, nem kell visszafizetni a tandíjat. Ha ehhez hozzávesszük a tanulmányi szabadságok számát is, több millióra jött ki az az összeg, amit megkapott, de visszafizetnie soha nem kell.
Ez a lány azonban nem ezért volt boldog. Hanem azért, mert azt érezte ki ebből az esetből, hogy ez lendíti ki onnan, ahol esetleg még évekig maradt volna, esetleg beleragadva, belefásulva, kiégve.
A pohár számára abszolút félig tele van: eljött a nagy lehetőség ideje a váltásra.
Van-e még valaki, aki ugyanígy érez a csoportos létszámleépítés során?
3 megjegyzés:
Üdítő és ösztönző volt olvasni ezt a bejegyzést. :-)
Nálam önkéntes volt a munkaváltás. Sok évig én is hasonlóan jól éreztem magamat a munkahelyemen (szintén bank), mint a cikkben szereplő lány. Meg volt becsülve a gondos munkám. Aztán változások történtek, és elkezdtek romlani a feltételek. Egyre több munka, egyre furcsább körülményekkel. Kicsit bele is fásultam már. Nem tudok olyan környezetben dolgozni, ahol csak engem érdekel az, hogy a munka rendesen meg legyen csinálva, és legyen rá elég idő. Mi ez, ha nem jel arra, hogy eljött az ideje a váltásnak? Ha nem másik munkahely, akkor gyerekprojekt. :-)
És más jellegű tanulmányok...
A lány annak is köszönheti - gondolom - a csodalény jellegét, hogy képes volt 10 évet dolgozni egy helyen. A hűség, a bizalom és a derék munka megtérül.
Gyeden vagyok. Folyó év X-től GYES-en. 3 gyerek. 4 kerék... :) Munkáltatómmal csütörtökön megállapodtam: 4 órában szerződéssel foglalkoztatnak egy évig, kiegészítendő a GYES összegét. Ma: statáriális létszámstop bevezetése a közfszérában. Juhéé, nincs más hátra, mint vállalkozóvá válni. Köszönet érte Bajnai úrnak! Komolyan. Most érdekelve leszek, hogy felépítsek egy profitábilis vállalkozást. Három gyereket mégiscsak illik ruházni, etetni, ha már életre hívtuk őket.
Én is hasonló módon örültem, amikor leépítettek 20 év munkaviszony után, mert már belefásultam a munkába. De sajnos azóta sem találtam munkát (1 éve), így most már inkább visszasírom a régit. Az én megyémben (Szabolcs) sajnos reményem sincs elhelyezkedni 2 diplomával. Sokáig bizakodtam, próbálkoztam, de minden kudarc egyre elkeseredettebbé tett. Nem tudom, van-e kiút ebből...
Megjegyzés küldése