Adalék a digitálisan analfabéta kosárfonóhoz

„A kosárfonáshoz nincs szükség az Excel tábla ismeretéhez”.

Talán ez a hét legfontosabb mondata karrier témában, amely Matolcsy Györgytől származik, és a Magyar Nemzet mai számában olvasható.

Azóta ezen lamentálok. Jó-e, ha a legalább 240 órás képzéseket meghaladó tanfolyamokon kötelező a digitális írástudás vagy sem?

Én most arra nem térek ki (hiszen nem ez a munkám), hogy a kvázi felesleges tananyagok mennyire emelik az állami képzések árát.  Egyetemisták, főiskolások ezrei számolhatnának be a teljesen felesleges tantárgyakról, amiknek az életben nem vették hasznát, azaz ablakon kidobott pénz volt. 

Aztán arra sem térnék ki, hogyan lehet az analfa- és félanalfabéta embereket, köztük legnagyobb számban a romákat oktatni, hiszen ehhez meg nem értek.

Csak három, egymástól eltérő információt szeretnék megosztani.

1. Pár éve a saját fülemmel hallottam egy előadáson egy olyan projektről, amelynek feladata az volt, hogy az írni-olvasni nem tudó rabok számára készítsen speciális tankönyveket, amelyből a betűvetést elsajátíthatják a börtönéveik alatt a rabok. Ugyanis a szakemberek úgy vélték, hogy felnőtt (zömében) férfiakat nem a Gőgös Gúnár Gedeonból kellene megtanítani, hanem olyan szövegek segítségével, amellyel azonosulni tudnak, és amely kellő motivációt nyújthat számukra.

2. A másik példa a fejlődő országokból, Afrikából és Távol-Keletről való. A technikai fejlődés napjainkban olyan gyors, hogy nem egy területen kimaradt egy-két láncszem a telekommunikáció törzsfejlődéséből. Pontosabban a táviratot (lásd Rejtő Jenő) nem a vonalas telefon, a telex és a fax követte, hanem azonnal a mobiltelefon illetve az internet. Botorság lett volna ugyanis a telefonhálózatot kiépíteni (szerintem drágább is), hanem az etióp parasztnak a kőbalta után azonnal a mobiltelefont nyomták a kezébe kapcsolattartás céljából, és a keleti teaültetvényeken dolgozó gazda is az interneten tájékozódhat évek óta a tea világpiaci áráról. Hogy le tudják-e írni a saját nevüket kézírással, arról nincs információm.

3.       És most ugorjunk Svédországba! Egy kedves ismerősöm weboldalak készítésével és dizájnjával foglalkozik ott, mellesleg egy autószerelőket képző középiskolában is tanít. Ugyanis a szakmunkásképzőben  a kötelező tantárgyak közé tartozik a weboldal készítés, ugyanis úgy szeretnék kiengedni a tanulókat, hogyha valamikor az életük folyamán vállalkozók akarnak lenni, tudjanak saját maguk részére weblapot készíteni.
 

Ezeken gondolkodom ma egész nap.