Igen, nem könnyű a családot és a karriert összeegyeztetni.1995 óta vagyok üzletasszony. A gyermekeim ekkor 10 és 5 évesek voltak.Minden megoldható, jó időbeosztással.Estére,mire hazaértem a nagyobbik fiam az elkészített leckével várt.Kikérdeztem , megbeszéltük a történteket, majd játszottunk a kicsivel.Lelkiismeret furdalásom ez ügyben nem volt.A nehéz számomra inkább , hogy az üzleti életben nem vagyok elég kemény.Ott is inkább a női mivoltom dominál. Ezért bizony sok lehetőségtől estem el.Sokkal keményebbnek kellene lennem, mert itt bizony farkastörvények uralkodnak.Konklúzió: jóval kevesebb profit, mint amit a tehetségemmel elérhetnék.
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm a hírleveleit, nagyon jó gondolatébresztők. Én három gyermekemmel immár 11. éve vagyok itthon és ez az időszak rendkívül fontos volt a család életében. Most lassan, fokozatosan szeretnék mással is foglalkozni. Konkrét terveim vannak, nem az eredeti szakmámban - közgazdászként végképp lemaradtam-, de időközben kitanultam egy új szakmát. Két dolgot tartanék nagyon fontosnak: egyrészt, hogy valamilyen szinten értékként ismerjék el a gyerekneveléssel töltött időt (mert igenis manapság érték, hogy kiegyensúlyozott, tisztelettudó... egy gyerek), ne kelljen szégyenkezni a nagy család miatt. Már csak azért is, mert úgy érzem, hogy ez idő alatt sok gyakorlatias készségre is szert tettem, jóval céltudatosabb, érettebb lettem, tehát ezt az időt nem írnám le teljesen. Másik, hogy -bár tény, hogy a részmunkaidő nem igazán jó megoldás hosszú távon- az újra munkába állás első időszakában ezen a téren nagyobb rugalmasságra lenne szükség a munkaadók részéről, hogy egy fokozatos visszatérés valósulhasson meg. Biztos vagyok abban, hogy ők is jól járnának vele, annyira megedződik az ember, és vágyik újra a munkára, hogy a kieső időt bőven pótolná a magasabb teljesítmény. Üdvözlettel, Erzsébet
2 megjegyzés:
Igen, nem könnyű a családot és a karriert összeegyeztetni.1995 óta vagyok üzletasszony. A gyermekeim ekkor 10 és 5 évesek voltak.Minden megoldható, jó időbeosztással.Estére,mire hazaértem a nagyobbik fiam az elkészített leckével várt.Kikérdeztem , megbeszéltük a történteket, majd játszottunk a kicsivel.Lelkiismeret furdalásom ez ügyben nem volt.A nehéz számomra inkább , hogy az üzleti életben nem vagyok elég kemény.Ott is inkább a női mivoltom dominál. Ezért bizony sok lehetőségtől estem el.Sokkal keményebbnek kellene lennem, mert itt bizony farkastörvények uralkodnak.Konklúzió: jóval kevesebb profit, mint amit a tehetségemmel elérhetnék.
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm a hírleveleit, nagyon jó gondolatébresztők. Én három gyermekemmel immár 11. éve vagyok itthon és ez az időszak rendkívül fontos volt a család életében. Most lassan, fokozatosan szeretnék mással is foglalkozni. Konkrét terveim vannak, nem az eredeti szakmámban - közgazdászként végképp lemaradtam-, de időközben kitanultam egy új szakmát. Két dolgot tartanék nagyon fontosnak: egyrészt, hogy valamilyen szinten értékként ismerjék el a gyerekneveléssel töltött időt (mert igenis manapság érték, hogy kiegyensúlyozott, tisztelettudó... egy gyerek), ne kelljen szégyenkezni a nagy család miatt. Már csak azért is, mert úgy érzem, hogy ez idő alatt sok gyakorlatias készségre is szert tettem, jóval céltudatosabb, érettebb lettem, tehát ezt az időt nem írnám le teljesen. Másik, hogy -bár tény, hogy a részmunkaidő nem igazán jó megoldás hosszú távon- az újra munkába állás első időszakában ezen a téren nagyobb rugalmasságra lenne szükség a munkaadók részéről, hogy egy fokozatos visszatérés valósulhasson meg. Biztos vagyok abban, hogy ők is jól járnának vele, annyira megedződik az ember, és vágyik újra a munkára, hogy a kieső időt bőven pótolná a magasabb teljesítmény. Üdvözlettel, Erzsébet
Megjegyzés küldése