Ha nem teljesítményorientált a férfi

Évek óta elkötelezetten dolgozom a női egyenlőségért. Többek között ezért vannak speciális női programjaim is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem foglalkozom a férfiakkal is. Egyrészt ügyfeleim majd fele férfi, másrészt nagyon tanulságos nekünk nőknek, ők hogyan állnak helyt a munkában és a magánéletben egyaránt. Tapasztalatom szerint egyre nagyobb teher hárul a férfiakra (is).

Olyan gazdasági kényszer alatt élnek, hogy egyre magasabbra törjenek, folyamatosan teljesítsenek. Mindezt kora gyerekkoruktól, és nincs megállás.

Különösen így van ez nálunk, egy volt szocialista országban, ahol a rendszerváltás által hozott változások hatalmas értékrendi zavarokat hoztak. A felnövekvő generációk nem látnak mintát az idősebbektől és a középgenerációtól, akik ráadásul Magyarországon nagyon erős konzervatív mintákat követnek.

Ugyanakkor Nyugat-Európában és Amerikában már évek óta tapasztalható az a tendencia, hogy a férfiak jelentős része nem tud/nem akar megfelelni a folyamatos teljesítménykényszernek, ezzel mintegy ledobják magukról a hagyományos férfiszerepeket.

Hogy mi ennek az oka, arra most nem térek ki. Sokkal inkább az érdekel, hogyan kezelik ezt a helyzetet a leginkább 35 alatti fiatal férfiak. Egyáltalán csak a fiatal férfiakra jellemző-e ez az attitűdváltás,

Nincsenek könnyű helyzetben ezek a férfiak, mert

1. Meg kell küzdeniük a hagyományos, patriarchális értékeket képviselő férfitársadalommal, apjukkal, idősebb férfirokonaikkal, főnökeikkel, munkatársaik nagy részével, esetleg barátaikkal. Márpedig egyet nem akarnak: küzdeni. Innen tehát segítséget nem várhatnak, sokkal inkább ellenállást és gúnyt.

2. Meg kell értetniük, és el kell fogadtatniuk magukat a hagyományos értékeket képviselő nőkkel, akik egy férfit vezető szerepben képzelnek el a párkapcsolatban (is), akitől érzelmileg és anyagilag függni szeretnének. Ez az új férfiattitűd azonban nem ilyen szerepre vágyik, nem tud és nem akar a védelmező férfi szerepében tetszelegni. Várhatóan a nők ezen rétege sem támogatja, legjobb esetben csak sajnálja őket. Ide tartozhatnak a családjából az anyja, nővérei, nőrokonai is.

3. El kell magukat fogadtatni az önbecsülés és az önismeret magas fokán álló nőkkel, akik a munkájukban önmegvalósításra, a párkapcsolatban egyenrangúságra törekednek. Mivel ezen nők száma viszonylag alacsony, nincs rutinjuk és tapasztalatuk nekik sem ennek az új helyzetnek a kezelésében, ezért mindkét fél részéről kölcsönös tanulást, alkalmazkodást, összecsiszolódást kíván ez a helyzet, amelyben akaratlanul is felbukkanhatnak rossz megoldások és zsákutcák. Azonban a legnagyobb valószínűséggel ezek a nők támogatják, sőt együttműködnek az „új férfiakkal”. Partnerként, barátként, munkatársként.