A KSH két napja kiadott adata szerint a munkanélküliségi ráta 2009 decembere és 2010 februárja között 11,4 százalék, a munkanélkülieké 479 ezer fő volt.
A munkanélküliek 44,9%-a egy éve, vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos időtartama 16,3 hónap.
Magyarországon 2003-ban még csak hét hónap volt az átlagos keresési idő, s az időtartam évről-évre egy-egy hónappal folyamatosan növekedett. Ez a tendencia világszinten is megfigyelhető volt. 2008-ra elérte az átlag egy évet. Csak azoknak volt kevesebb, akik nem hanyatló iparágban kívántak elhelyezkedni, a megcélzott pozícióhoz megfelelő végzettséggel, tapasztalattal és nyelvtudással rendelkeztek, és a piac által preferált életkorúak voltak.
A gazdasági válság azonban hatalmasat lökött ezen a statisztikán. És szeretném arra felhívni a figyelmedet, hogy ez csak az átlag. Nagyon kevesen tudnak ma 3 hónap alatt elhelyezkedni, mint az előző hírleveleimben bemutatott interjúalanyom, aki a Youtube-on mondja el, neki hogy sikerült. (Ezúttal a harmadik részre hívom fel figyelmedet, amiben további érdekes tényeket közöl. A 4 perces bejátszás ide kattintva érhető el.) A statisztikai sor másik végén azok állnak, akik 2-3 évig is munkanélküliek. A diplomások közül általában a pályakezdők és a középkorúak tartoznak ebbe a csoportba.
Mit lehet ilyenkor tenni? Azt tanácsolom, semmilyen körülmények között ne mondj fel, csak ha biztos munkahelyed van. Most nem az önmegvalósítás korát éljük. Százszámra érkeznek a HR osztályokra az életrajzok egy-egy meghirdetett állásra. Tanulj meg tökéletes életrajzot írni, és fektess ugyanannyi időt és energiát az álláskeresésbe, amit a már korábban említett interjúrészletben ügyfelem említ.
Az elemzők szerint a munkanélküliek száma hamarosan átlépi az 500 ezres lélektani határt.
Én még nem látom a fényt az alagútban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése