Vállalkozóból alkalmazott?

Egyik ügyfelem, a harmincas éveinek elején járó fiatalember 10 éve vállalkozik, (több száz milliós forgalmú cége van, 40 alkalmazott stb.)de most már nem lát benne több fantáziát, és visszamenne alkalmazottnak. Természetesen nem beosztottnak, hanem vezetőnek. Mivel idáig nem voltak ilyen gondjai, hiszen ő vett fel embereket, eljött hozzám konzultációra, hogy megtudja, vajon mi várja majd a munkaerő-piacon.

Nem ő az egyetlen, aki pár év vállalkozói lét után a biztos, kiszámítható, bár igen kötött alkalmazotti formát választaná. Meg is értem. Ellenben a pályáztatók úgy tekintenek az ilyen emberre, mint aki a Marsról érkezett.

Rögtön leszögezem, hogy szerintem nincs különbség a vállalkozó és az alkalmazott között. Egyik alma, másik körte, azaz mindketten különböznek egymástól. Egyikük sem ettől lesz értékesebb. Mindkét munkaformának mások az előnyei és hátrányai. Viszont mindkét fél a másikra irigykedik. A vállalkozó az alkalmazott biztonságát és a havi fixet irigyli, az alkalmazott a vállalkozó szabadságát és pénzét.

Namármost, biztosak lehetünk abban, hogy a következő évtizedekben nagyon változatos munkaformáknak nézhetünk elébe. Lesz benne „normális”, azaz 8 órás, határozatlan időre szóló munkaszerződés, atipikus munkavégzés, egy-egy projektre szóló munka, esetleg vállalkozás és bizony tartós vagy átmeneti munkanélküliség is. Egy a biztos, hogy elenyésző lesz azok száma, akik 40 éven át egy munkaformában fognak/tudnak majd dolgozni.

Viszont felhívnám a figyelmedet arra, milyen veszélyeket rejt magában, ha valaki marslakóként, pontosabban vállalkozóként akar visszamenni alkalmazottnak.

A HR osztályon dolgozók egyszerűen NEM ÉRTIK az okát. Miért akarja valaki a függetlenségét feláldozni, miért nem akar szabad, főnökmentes életet élni? Lehet, hogy tehetségtelen? Csődbement? De akkor milyen munkát fog nálunk végezni? – gondolják, és szinte azonnal félreteszik a pályázatát.

Ez nem ritka jelenség, rengeteg embert érint nálunk. Hogy miért írok róla? Hogy tudd, ha netán vállalkozó lennél, vagy ezt fontolgatod, nagyon gondold át ezt a váltást. Gyakorlatilag nem tudsz visszamenni alkalmazottnak, ha pedig elmúltál már negyven, az még jobban nehezíti a helyzetedet, mert már a „kezdő”, esetleg az újrakezdő kategóriába sem férsz bele.

Ha mégis így jártál, mit tehetsz, hogy ne szenvedj hátrányt az álláskeresés során? Néhány tipp.

1. Ha rövid ideig (max. fél-egy évig) voltál (kényszer)vállalkozó pl. biztosítási ügynök, MLM rendszer tagja stb., azt ne írd be az életrajzodba. Jobb, ha azt mondod, állást kerestél ezalatt, esetleg külföldön tanultál nyelvet.

2. Semmiképp ne írd be, hogy tulajdonos voltál. Csak az ügyvezetői titulust.

3. Ezt is csak akkor, ha vezetői állásra pályázol, mint a tegnap nálam járt ügyfelem.

4. Ha nem akarsz vezető lenni, csupán munkatársi beosztásra vágysz, akkor nincs tippem, ugyanis ebben a szituációban lehet leginkább elvérezni.

5. Természetesen nem kell és nem is lehet eltitkolnod, hogy vállalkozó voltál, esetleg most is vagy, de ne te kezdj el beszélni róla. Ha pedig nem lehet kikerülni a témát, akkor nagyon készülj fel belőle, mivel indokolod meg visszatérésedet.

6. Szerintem jó módszer, ha üzleti titokra hivatkozva nem árulod el, milyen veszteségeid voltak, mennyire nem ment a bolt, milyen viszályok voltak a tulajdonostársak között stb. Ne teregesd ki a szennyest, csak magadnak ártasz vele.

Most, a gazdasági válság idején rengetegen gondolkodnak vállalkozásban, nem egyszer kényszervállalkozásba is belekergetik őket. Én, aki vállalkozáspárti vagyok, mégis óva intelek ettől. Például az előbb említett nehézségek miatt.