Önkéntesek

Évek óta dolgozom önkéntes munkában civil szervezetekben. Egész pontosan kettőnek vagyok a vezetője.
Tegnap feltettünk a www.onkentes.hu honlapra néhány hirdetést, amelyben önkénteseket keresünk.
Órákon belül megindultak a jelentkezések. Honlapkészítés, fordítás, pályázatírás, adminisztrációs munka, cikkírás, anyaggyűjtés meghatározott témában voltak a leggyakoribb vállalások. Mind olyan tevékenység, amiért komoly pénzeket kérnek el vállalkozások.

Mi az oka, hogy önkéntesként, ingyen is elvégeznék ezeket a feladatokat?
Egyrészt az, amit a „Hosszú farok” című könyvben már pár éve olvashattunk, hogy az emberek jelentős részében benne van a segítés szándéka, amiért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem várnak.
A pénz furcsa dolog. Minden hazai és nemzetközi felmérés kimutatja, hogy a munkahelyünkhöz elsősorban a jó kollektíva és hangulat miatt ragaszkodunk, és másodsorban csak a fizetésünkért.

Azt is megfigyeltem, hogy legtöbbünknek vágya, hogy hasznossá tegyük magunkat. Mint ahogy az egyik jelentkező fiatalember elmondta, most szűnt meg az állása, közgazdász végzettsége van, és addig, míg nem talál valamilyen állást, értelmes elfoglaltságot keres.

És ez az, amit egyre kevésbé találunk meg a munkahelyünkön. A folyamatok automatizáltak, meghatározott keretek között van feladatunk és felelősségünk, pedig ennél többre vágyunk.

Mi marad hát?
Például a közösségekért végzett munka, amely örömforrást tud nyújtani. Amiben nincs kényszer, mert bármikor abbahagyhatod. Amiben sikeresen kibontakoztathatod magad. Ahol új ismerősöket, kapcsolatokat szerezhetsz. Amely – sok esetben – távmunkában is végezhető.
Ahol új dolgokat tanulhatsz meg.
Szeretném, ha éreznéd, nem agitálok, egyszerűen csak összefoglaltam, én mit kaptam 3 év önkénteskedés után.

Csak biztatni szeretnélek arra, ha munkanélküli vagy, ha szürkék a hétköznapjaid, ha ki szeretnéd magad próbálni, jelentkezz valamilyen civil szervezetbe önkéntesnek!