2009. szeptember 9., szerda

Szerelem a munkahelyen

Aki olyan szerencsés, hogy van munkahelye, az általában sok időt tölt ott. A sok idő, a nagy nyomás, a stressz és az azonos végzettség és érdeklődés miatt gyakran alakulnak ki munkahelyi szerelmek

Régen sok film szólt arról, hogy a nők főnöküket karrierlétrának használják, vagyis ha szerelmi viszonyba keverednek velük, akkor előbb utóbb magasabb pozícióba kerülnek. Én – bevallom – még nem találkoztam ilyen nővel, aminek a magyarázata az lehet, hogy a gazdasági szektorban teljesíteni kell lennie ahhoz, hogy valaki magasabb posztra kerüljön. A közszférában jobban el tudom képzelni. De ma már annyi a jól képzett, diplomás, önálló nő, hogy egyre kevesebben kényszerülhetnek rá. Bár mérget nem vennék rá...

Ám az megtörténhet, hogy valaki tényleg szerelmes lesz a főnökébe, és egy szép románc alakul ki köztük. Vajon ilyenkor mi az etikus magatartás?
Azt kell bebizonyítaniuk egy munkahelyen, hogy ez nem érdekből történik, és nem a többi kolléga kijátszására és kiszolgáltatására történik. Ennek nem látom más megoldását, minthogy szűnjön meg a közvetlen munkakapcsolat közöttük. Maradhatnak egy cégnél, de egy másik osztályon, telephelyen. Ha ezt a lépést megteszik, még elismerést és támogatást is ki fognak váltani környezetükből.
Ha két, azonos poszton levő kolléga szeret egymásba, könnyebb a helyzet, és általában ez ellen nem is emelnek, emelhetnek kifogást a munkáltatók. Nagyon sok ilyen munkahelyi kapcsolatot láttam, amelyet meg tudtak oldani a felek.
Tulajdonképpen probléma csak egy esetleges szakítás után történhet, valamelyikük nagyon kellemetlen helyzetben találhatja magát. Mégpedig a kiszolgáltatottabb: aki alacsonyabb státuszú, kevesebbet keress, kisebb a hatalma. Erre nem legyinthetjük, hogy ez két ember magánügye, mert nagyon meg tudja mérgezni a munkahely légkörét. A kollégák nem tudják, hogyan álljanak a helyzethez, kényelmetlenül érzik magukat, és mindenkitől rengeteg energiát, odafigyelést elvon ez a helyzet, nehéz ilyenkor a hatékony munkára koncentrálni.

Tapasztalatom, hogy a nők az önfeláldozóbbak. Teszik ezt a szerelemre, a kevesebb fizetésre, esetleg az alacsonyabb pozícióra hivatkozva. Nem egy álomállást láttam otthagyni egy férfi miatt, de fordítottját még soha.
A szívnek nem lehet parancsolni, de jó tanács lehet, hogy a felszínes kapcsolatokat, az egyéjszakás kalandokat ne a munkahelyen keressük.

Nincsenek megjegyzések: