Visszavár-e a régi főnököd?

Hm… Az attól függ.

A józan ész azt mondja, két alapeset van: vagy örült, hogy megszabadult tőled, és esze ágában nincs, hogy visszavegyen, vagy sajnálta, hogy elmentél, és bármikor szívesen lát újra.
Persze az élet soha nem fekete-fehér, tehát itt is számtalan variáns lehet, de előbb nézzük az alapeseteket.

Honnan lehet tudni, hogy szívesen visszavár? Elsősorban a távozásod körülményeiből.
Ha idáig nem tetted, akkor innentől fogva figyeld ezeket az árulkodó jeleket.
Mik lehetnek ezek? Például többször marasztal, újabb lehetőségeket, esetleg fizetésemelést ígér, szívesen ad referenciát. Ezek mind azt jelzik, meg volt veled elégedve, és tudja, hogy nehezen talál olyat, aki téged pótolni tud. Különösen akkor igaz ez, ha bizalmi viszonyban voltatok.

Ám ha az előbb felsoroltak egyikét sem tapasztalod, akkor „persona non grata”, azaz nem kívánt személy vagy a szemében.

Bár az is lehet – és ez indokolja a számtalan variánst –, hogy éppen egy nehéz időszakot fogtál ki nála, nagy volt rajta akkoriban a nyomás, nem mérte fel, mit jelent téged pótolni. Talán te voltál meggondolatlan, és érzelmi alapon hoztál gyors döntést.

Igen, az érzelmeknek nagy szerepük van még a munkahelyen is. És lehet, hogy most is érzelmi alapon állsz a helyzethez, és azt hiszed, már nem szeretnek a régi munkahelyeden. Különösen a nők hajlamosak így gondolkodni.

Jobb, ha tudod, a munkahelyen a (jó)vezetők nem az érzelmeikkel foglalkoznak, hanem a teljesítménnyel és az eredményekkel. Lehet, hogy a felmondásod idején épp feszült volt a hangulat közöttetek, de ha megvolt az a fentebb említett bizalmi viszony, az már elpárolgott.

Természetesen kényes a helyzet. Jobb, ha biztosra mész. Ezért informatív úton próbálj meg tájékozódni a viszonyokról. Kérd régi kollégák segítségét. Tudod, mindenhol van egy pletykafészek, aki a főnök minden gondját-baját ismeri.

Csak bátorítani tudlak, hogy ezekben az időkben használj ki minden lehetőséget, amit a munkakereséshez használni lehet.