Középkorú, tanárember

Majd negyedszázada tanít. Soha nem is csinált mást.
Tanított, nevelt, iskolát épített. Az iskola volt a családja, az élete, a mindene.
Igaz, az utóbbi nyolc évben, már úgy érezte, elege lett. Évről-évre egyre jobban elege.
A legutóbbi időben már a hányinger kerülgette, amikor reggelente átlépte az iskola kapuját.

És a tanév végén megfogalmazódott benne, hogy a következő tanévet nem kezdi el.
Gyors döntést hozott: a tanév utolsó napján felmondott.
Majd másnap vett egy újságot, hogy állás után nézzen.

Gondolom, nem lep meg, hogy diplomás férfiember számára csak az MLM rendszer, vagy a pénzügyi szolgáltatók, elsősorban a biztosító társaságok jöhettek szóba.
Szerződött is az egyikkel. Valószínűleg a naivitása és a tájékozatlansága miatt azonnal belement, hogy kiváltsa a vállalkozói igazolványt annak ellenére, hogy nyíltan megmondták neki, csak hónapok múlva lesz (ha eredményesen dolgozik) bevétele.
De úgy látszik, rájött, hogy nem minden klappol.

És a felmondása utáni harmadik héten eljött hozzám, a karrier tanácsadóhoz.
Hüledezve hallgatta, hogy legalább 8-10 hónap, míg valaki állást talál, és hogy milyen közterhei vannak egy vállalkozónak. El kezdett számolni, hány hónapnyi tartaléka is van – a lakáshitelével együtt – és a helyzet reménytelennek tűnik számára.

Mi ebből a tanulság? Egyrészt, hogy ezekben a vérzivataros időkben csak akkor mondj fel, ha biztos állásod van.
A másik, hogy vállalkozói tevékenységet csak akkor kezdj el, ha havonta minimum bruttó párszázezer forint bevételed biztosan bejön, mert a közterheket akkor is fizetned kell, ha nem kerestél semmit. Egyébként ezt hívják kényszervállalkozásnak.
És egyáltalán: tájékozódj jó ügyvédnél, könyvelőnél. Olvass vállalkozói fórumokat, beszélj hús-vér vállalkozókkal, ők hogyan csinálják, nehogy egyik cseberből a másik vederbe ess.
Mint ahogy a középkorú tanárember járt.