Ügynökösdi

Több ismerős, ügyfél keresett meg az elmúlt hetekben személyesen vagy online, adjak tanácsot, bele merjenek-e vágni biztosítási ügynökösködésbe.
Különböző nemű, korú, végzettségű emberek, akiknek egyetlen közös jellemzőjük van: hetek, hónapok óta nem találnak állást, gyakorlatilag csak az a lehetőség marad számukra, hogy vállalkozóként belekezdjenek egy olyan területbe, amiről idáig fogalmuk sem volt, de így legalább halvány lehetőséget kapnának munkára és pénzkeresetre.

Óva intek mindenkit, hogy kényszerből vállalkozzon: azaz akinek se pénze, se kedve ezt az életformát felvállalni, az nagyon hamar abba fogja hagyni. Önbizalma a porba hullik, és anyagilag is ráfizet.
Mielőtt valaki vállalkozna erre a munkára, gondolkodjon el, hogy rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amik alkalmassá teszik arra, hogy jó ügynök legyen? Rossz ügynöknek kár lenni, mert aki alkalmatlan, az a hideg vízre valót se keresi meg.

Hogy milyen a jó ügynök? Szívós, kitartó, bátor, jó a kommunikációs képessége, kezelni tudja a frusztrációt, jó emberismerő, elviseli a kudarcot és a bizonytalanságot, és legfőképp nagy ismeretségi körrel rendelkezik.

Tulajdonképpen itt van a bibi. Aki ilyen, az már rég belevágott valamilyen vállalkozásba, esetleg már értékesítési igazgatóságig vitte egy biztosító társaságnál. Az a pedagógus, pénzügyi asszisztens, vagy nyomdaipari technikus, aki 25 éve egy munkahelyen dolgozott, majd egyik napról a másikra – kényszerből – belecsöppent az értékesítési munkába, az – véleményem szerint – alkalmatlan erre a munkakörre.

Ezt úgy látszik, nem tudják a biztosító társaságok. Százszámra veszik fel a munkanélkülieket, kényszerítik őket a vállalkozói igazolvány azonnali kiváltására, gyorsan megkötnek velük egy nyugdíjbiztosítást, pár nap alatt megtanítják őket a biztosítási termékekre, majd bedobják őket a mélyvízbe. Amibe sokan belefulladnak. De ez úgy látszik, nem számít. Majd csak fennakad a rostán száz kezdőből néhány elszánt, élelmes ügynök, aki tényleg sokra viheti.

Feltéve, ha van jelene és jövője a biztosításnak. Nem tudom, így van-e, csak azt, hogy Magyarországon nagyon hiányos a pénzügyi kultúra, amibe a biztosítási kultúra is beletartozik. A statisztikákból kiolvasható, hogy mire költi a magyar ember a pénzét. Biztosításra elenyésző százalékban. Egy gazdasági válság során az emberek pedig ott spórolnak, ahol lehet. Ennek egyike a biztosítás, mert az evésen, közlekedésen nem lehet kurtítani, a villanyszámlát is ki kell fizetni.

Mégis, mit lehet tanácsolni ezeknek az embereknek?
Sajnos tudomásul kell venniük, hogy nem tudnak a régi módon élni. A világ nagyot változott. Ahhoz, hogy valakinek jó állása legyen, sokat kell beleinvesztálni: pénzt, időt, energiát. A csoda nem jön pár hét alatt.

Természetesen lehet megoldás egy MLM rendszer vagy egy pénzintézet által kínált állás.
De csak az arra rátermetteknek.