45+

Nem értem, a munkáltatók miért írják le a 45 felettieket. Ne szépítsünk: egyszerűen diszkriminálják őket.
Kelet-Európából nincs tapasztalatom, de azt tudom, hogy Nyugat-Európában korántsem mellőzik ezt a korosztályt, ott a munkahelyek számítanak a tapasztalatukra, emberismeretükre, tudják, hogy megbízhatóak, lojálisak.

Nem így nálunk. Ugyan álláshirdetésben nem tüntethetik fel az életkori korlátokat, de a gyakorlatban – néhány kvalifikált munkakörtől eltekintve – a középkorúaknak szinte lehetetlen elhelyezkedniük.
De ma fény derült az igazságra. A lehetséges megoldást Miguel Sarabia tréner adta, aki a hazánkba érkező külföldiek számára tart interkulturális tréningeket. Aki nem tudja, mi az, ne szégyenkezzen. Ezeken készítik fel a külföldieket a magyarok szokásaira. Például arra, hogy egy külföldi vezető, mit várhat/mit várjon el a magyar dolgozóktól.

A kanadai szakember éles különbséget tesz a 45 alatti és feletti magyarok között. Nem a nyuszira, hanem a szocializmusra fogja rá, hogy egy 45 év feletti magyarnak mindig a családja az első, és azért dolgozik ez a korosztály, hogy megéljen. Nem így a fiatalok! Ők azért élnek, hogy dolgozzanak. A fiatalok motiváltak, hajtanak, és személyes áldozatokra is hajlandók, úgy, ahogy azt egy multinacionális cég elvárja.

Szerinte a 45 felettiek a régi rendszerben szerzett tapasztalatok miatt nem szívesen kezdeményeznek, és nehezen hoznak döntéseket. Sokszor árnyaltan fogalmaznak, nehéz kihámozni az üzeneteikből, mit is akarnak. Az ifjak már a nyugati mintákat követik: egyenesek, szókimondók, könnyen kommunikálnak, az életüket ők akarják irányítani.

Természetesen – és ezt már én teszem hozzá – nem lehet általánosítani. Azok a középkorúak, akik, a rendszerváltáskor ráéreztek az új lehetőségekre, ugyanúgy viselkednek, mint a mai fiatalok. Illetve a nem-sikerorientált fiatalok is szép számmal megtalálhatók a munkahelyeken, akik nem akarnak napi 10-12 órát dolgozni, és akik számára szintén nagyon fontos a párkapcsolat, a család.

Nekem viszont lenne egy jó tanácsom mind a 45 felettieknek, mind az alattiaknak.
Azt hiszem mindkét generáció túlzásokba esik. A középkorúaknak szembesülniük kellene azzal, hogy még legalább 15-20 évig dolgozniuk kell, (és a nyugdíj akkor sem lesz biztos). Tehát képezzék magukat, váltsanak szakmát, tanuljanak nyelvet, azaz ne írják le magukat teljesen.
A fiatalok pedig gondolkozzanak el, érdemes-e güzülni a munkahelyen, hétvégéket, szabadságokat beáldozni azért, hogy a nyugati főnökök elégedett legyenek velük. Nyugat-Európai kollégáik ugyanis hazamennek a munkaidő lejártakor, és nem akarnak bizonyítani sem maguknak, sem a cégüknek.