Kelet-Európából nincs tapasztalatom, de azt tudom, hogy Nyugat-Európában korántsem mellőzik ezt a korosztályt, ott a munkahelyek számítanak a tapasztalatukra, emberismeretükre, tudják, hogy megbízhatóak, lojálisak.
Nem így nálunk. Ugyan álláshirdetésben nem tüntethetik fel az életkori korlátokat, de a gyakorlatban – néhány kvalifikált munkakörtől eltekintve – a középkorúaknak szinte lehetetlen elhelyezkedniük.
De ma fény derült az igazságra. A lehetséges megoldást Miguel Sarabia tréner adta, aki a hazánkba érkező külföldiek számára tart interkulturális tréningeket. Aki nem tudja, mi az, ne szégyenkezzen. Ezeken készítik fel a külföldieket a magyarok szokásaira. Például arra, hogy egy külföldi vezető, mit várhat/mit várjon el a magyar dolgozóktól.
A kanadai szakember éles különbséget tesz a 45 alatti és feletti magyarok között. Nem a nyuszira, hanem a szocializmusra fogja rá, hogy egy 45 év feletti magyarnak mindig a családja az első, és azért dolgozik ez a korosztály, hogy megéljen. Nem így a fiatalok! Ők azért élnek, hogy dolgozzanak. A fiatalok motiváltak, hajtanak, és személyes áldozatokra is hajlandók, úgy, ahogy azt egy multinacionális cég elvárja.Szerinte a 45 felettiek a régi rendszerben szerzett tapasztalatok miatt nem szívesen kezdeményeznek, és nehezen hoznak döntéseket. Sokszor árnyaltan fogalmaznak, nehéz kihámozni az üzeneteikből, mit is akarnak. Az ifjak már a nyugati mintákat követik: egyenesek, szókimondók, könnyen kommunikálnak, az életüket ők akarják irányítani.
Természetesen – és ezt már én teszem hozzá – nem lehet általánosítani. Azok a középkorúak, akik, a rendszerváltáskor ráéreztek az új lehetőségekre, ugyanúgy viselkednek, mint a mai fiatalok. Illetve a nem-sikerorientált fiatalok is szép számmal megtalálhatók a munkahelyeken, akik nem akarnak napi 10-12 órát dolgozni, és akik számára szintén nagyon fontos a párkapcsolat, a család.
Nekem viszont lenne egy jó tanácsom mind a 45 felettieknek, mind az alattiaknak.
Azt hiszem mindkét generáció túlzásokba esik. A középkorúaknak szembesülniük kellene azzal, hogy még legalább 15-20 évig dolgozniuk kell, (és a nyugdíj akkor sem lesz biztos). Tehát képezzék magukat, váltsanak szakmát, tanuljanak nyelvet, azaz ne írják le magukat teljesen.
A fiatalok pedig gondolkozzanak el, érdemes-e güzülni a munkahelyen, hétvégéket, szabadságokat beáldozni azért, hogy a nyugati főnökök elégedett legyenek velük. Nyugat-Európai kollégáik ugyanis hazamennek a munkaidő lejártakor, és nem akarnak bizonyítani sem maguknak, sem a cégüknek.
1 megjegyzés:
Franciaországban 35 órás a heti hivatalos munkaidő. Itt élek, és azt látom, hogy naponta egy órát, az állami szférán kívül, mindenki ráhúz még a munkaidejére. De sokan ennél többet túlóráznak. Egyik jóbarátom heti 50, másik heti 55 órát dolgozik, és nem felsővezetőként dolgoznak.
Így az az állítás, hogy Nyugaton nem túlórznak hamis. Egészen addig, amíg a nyugati főnökök elvárják a túlórát, és lesznek akik megcsinálják, azokat elbocsájtják, akik nem hajlandóak legalább addig bent maradni, mint az átlag. Ez pedig este hét órát jelent, igaz kilenc órás kezdéssel.
Megjegyzés küldése