2010. december 12., vasárnap

Találós kérdés


Van egy találós kérdésem. A munkaerőpiacon mi az, ami iránt a kereslet nő, a kínálat csökken?
Biztosan nem találod ki. A nyelvtudás.

Igen, 2010-ben, amikor uniós állampolgárok vagyunk immár évek óta, diploma nem szerezhető nyelvvizsga nélkül, több százezerre tehető az álláskereső vagy állástalan diplomások száma, érdekes jelenség tapasztalható.
Legalábbis ez derült ki a Workania állásportál által működtetett fizetesek.hu legfrissebb felméréséből.

Gondolom, nem lep meg, hogy a munkáltatók 61 százaléka jelölte meg idén is az angol nyelv ismeretét a sikeres pályázat feltételeként. A második helyen a német nyelv szerepelt tavaly és idén is, de itt nagyobb mértékű növekedés látható: míg 2009-ben a hirdetések 11,7 százalékában szerepelt a német nyelv ismeretének igénye, idén már a hirdetések 14,3 százalékában.
A francia nyelv ismerete 2009-ben a felmérésben szereplő álláshirdetések 2,4 százalékában szerepelt elvárásként, 2010-ben már a hirdetések csaknem 4 százalékában. A spanyol nyelv ismeretét 2009-ben az állásajánlatok 0,7 százalékában, idén pedig már 2,3 százalékában várták el. A cseh nyelvre a meghirdetett állások 1 százalékában volt szükség 2009-ben, idén már 2 százalékukban.
Egyedül az orosz nyelv iránti kereslet csökkent némileg: ismeretét tavaly az ajánlatok 1,6 százalékában fogalmazták meg elvárásként, 2010-ben 1,3 százalékában. Az olasz nyelv mindkét évben a sor végén található, de míg 2009-ben az álláshirdetések 0,6 százalékában szerepelt elvárásként, idén már a hirdetések 1,3 százalékában.

Míg a munkaadók nyelvtudás iránti igénye egyre nő, a munkavállalók részéről némi visszaesés tapasztalható a kutatás szerint. Tavaly a Workania.hu adatbázisában található álláskeresők 24,7 százaléka beszélt angolul legalább alapfokon, középszinten 19,2 százalék, felsőfokon 4,1 százalék, ezzel szemben 2010 első felében alapfokon 24, középfokon 18,4, felsőfokon pedig 3,6 százalékuk beszélt.
A német nyelvtudás is visszaesett némileg: míg 2009-ben alapfokon a munkavállalók 17,4 százaléka beszélt, 2010-ben 16,6 százalék. A középfokú német nyelvismeret a tavalyi 9,8 százalékról idén 9 százalékra esett vissza, míg felsőfokon az egy évvel ezelőtti 2,2 százalékhoz képest az álláskeresők 1,8 százaléka beszél.
Francia nyelvtudását az álláskeresők 1,7 százaléka tüntette fel alapszintű nyelvtudásként 2010-ben, középszintűnek 0,6, felsőszintűnek pedig 0,3 százalék. Az orosz és az olasz nyelvet alapszinten a pályázók alig valamivel több, mint egy százaléka használja, ennél magasabb szinten pedig kevesebb, mint 1 százalék.
Tudom, hogy sok volt a szám, de még egy dologra felhívom a figyelmed:a felsőfokú tanulmányaikat befejezők közel x százaléka nem veszi át a diplomáját, mert nem tette le/nem tudja letenni az állami nyelvvizsgát.

Mi következik ebből szerintem?
1. Nyelvtudással, különösen középszintűvel, de még inkább felsőfokúval rendelkezők óriási előnyben vannak.
2. A nyelvtudás megszerzése, és szinten tartása ma a legfontosabb! Nem lehet (és a számok azt mutatják, nem is érdemes) kibújni alóla.
3. Ne diplomákat halmozz, hanem tanulj nyelvet!
4. A nyelvszakosok előtt (még az angolosok előtt is) óriási piac van. Csak meg kell keresni.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az alábbiakban leírtakkal teljes mértékben egyetértek.
Ezért is helyezek igen nagy hangsúlyt a nyelvtudásom állandó szinten tartására, ill. fejlesztésére. Ahogy én mondogatom, "28 éve tanulom az angolt", mert szerintem, olyan hogy "perfekt egy nyelvből" (ahogy az átkosban mondták) egyszerűen nincsen, ha az adott nyelv nem anyanyelve az embernek, de legalább nem az adott nyelvi környezetben él sok évig.
Az angolt már munkába állásom óta (1991.) folyamatosan munkanyelvként (is) használom, enélkül egy sor állást, pozíciót meg sem kaphattam volna (jelenleg tárgyalási szintű, szerződéseket tudok olvasni, írni). Vagy egyszerűen csak elveszett lennék a világban, bármerre is indulok. A másikat, az oroszt (valaha ez volt a "fő nyelv") elhanyagoltam az elmúlt években. (lustaság, rohanás, nem volt külső kényszer, stb.) Azért legalább a lányom barátnőjével karattyolok néha (orosz papa, magyar mama), és mindig nagy meglepetést okoz mindenhol, ha így szólalok meg. "Nem nézik ki belőlem", hogy nekem ez fontos lehetett (mármint a megtanulása, felsőfokú szakosított nyelvvizsgám van belőle egyébként). Nyilván, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy erre szükségem lesz, páni gyorsasággal porolom le a tudásom :-))

A nyelvtudás szükségessége tehát nem kérdés számomra, és hál' istennek a lányom (18 éves) számára sem, aki most készül előrehozott érettségit tenni (ehhez persze osztályozó vizsga, stb. kell), hogy kipróbálja magát, majd májusra a középfokú angolra készül, októberben pedig a felsőfokúval szeretne megküzdeni.
A második nyelve a német, amelyet viszont olyan gyatrán tanítanak heti három órában, hogy felháborító pazarlás (idő, erőforrás, relatív veszteség, hisz abban az időben tanulhatna mást is.) Ettől már elment a kedve, lelkesedése. Magántanárra nem futja. Inkább egy másik nyelvet kezdene már el akkor. (az angolt is annak köszönheti, hogy abban a kezdetek óta tudtam neki segíteni, aztán önfejlesztővé vált).
Szóval, értelmes embereknél szerintem nem a felfogással van a komoly baj, hanem a középiskolai oktatási struktúrával. Amióta elterjedtek a méregdrága nyelviskolák, a kötelező, iskolai létben egyszerűen nem tanítanak a nyelvtanárok normálisan, hadd menjenek az emberek a fizetős helyekre.

A nagy kérdés évek óta a magam vonatkozásában pedig az, hogy még mindig az angolt csiszolgassam (persze, ezt a legutóbbi karrierkedden is épp én vetettem fel, hogy nagy kérdés, milyen szinten és mire kell a nyelvtudás), vagy kezdjek neki újabb idegennyelvnek. Mindezt azzal nehezítve, hogy az angol polírozása megy magamtól (olyan ez, mint a főzés, ha már tudsz egy szinten, bátran kísérlezel, stb.), az új idegen nyelvbe pedig szép nagy összegeket kellene invesztálni (jelenleg nincsen miből), és kétséges, hogy éppen jól "lövöm-e" be az adott nyelvet. A múltkor épp flamand-angol combót kerestek.

Te hogyan látod a munkaerőpiacon: jobb egy-két nyelvet igen jól beszélni, vagy több nyelvet tudni, ám kevésbé? (persze, tudom, az idális 32 nyelv anyanyelvi szintű ismerete lenne :-))

Mint látod, a kommunikáció nem jelent gondot számomra, és az a "mániám", hogy egy idegen nyelven is én lehessek én, azaz a nyelvi korlátok ne változtassák meg a személyiségem, tudjam magam és a gondolataimat úgy kifejezni (de legalábbis nagyon hasonlóan), ahogyan magyarul.

Ja, még egy: a Workania automatikus álláshirdetési szolgáltatására felíratkoztam, egyértelműen megjelölve, hogy angol-orosz-magyar trióban vagyok képes kommunikálni. Ehhez képest állandóan cseh, flamand, holland, svéd, norvég, japán igényekkel bombáznak. Talán ők nem tudnak magyarul??? :-)))

Névtelen írta...

Az alábbiakban leírtakkal teljes mértékben egyetértek.
Ezért is helyezek igen nagy hangsúlyt a nyelvtudásom állandó szinten tartására, ill. fejlesztésére. Ahogy én mondogatom, "28 éve tanulom az angolt", mert szerintem, olyan hogy "perfekt egy nyelvből" (ahogy az átkosban mondták) egyszerűen nincsen, ha az adott nyelv nem anyanyelve az embernek, de legalább nem az adott nyelvi környezetben él sok évig.
Az angolt már munkába állásom óta (1991.) folyamatosan munkanyelvként (is) használom, enélkül egy sor állást, pozíciót meg sem kaphattam volna (jelenleg tárgyalási szintű, szerződéseket tudok olvasni, írni). Vagy egyszerűen csak elveszett lennék a világban, bármerre is indulok. A másikat, az oroszt (valaha ez volt a "fő nyelv") elhanyagoltam az elmúlt években. (lustaság, rohanás, nem volt külső kényszer, stb.) Azért legalább a lányom barátnőjével karattyolok néha (orosz papa, magyar mama), és mindig nagy meglepetést okoz mindenhol, ha így szólalok meg. "Nem nézik ki belőlem", hogy nekem ez fontos lehetett (mármint a megtanulása, felsőfokú szakosított nyelvvizsgám van belőle egyébként). Nyilván, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy erre szükségem lesz, páni gyorsasággal porolom le a tudásom :-))

A nyelvtudás szükségessége tehát nem kérdés számomra, és hál' istennek a lányom (18 éves) számára sem, aki most készül előrehozott érettségit tenni (ehhez persze osztályozó vizsga, stb. kell), hogy kipróbálja magát, majd májusra a középfokú angolra készül, októberben pedig a felsőfokúval szeretne megküzdeni.
A második nyelve a német, amelyet viszont olyan gyatrán tanítanak heti három órában, hogy felháborító pazarlás (idő, erőforrás, relatív veszteség, hisz abban az időben tanulhatna mást is.) Ettől már elment a kedve, lelkesedése. Magántanárra nem futja. Inkább egy másik nyelvet kezdene már el akkor. (az angolt is annak köszönheti, hogy abban a kezdetek óta tudtam neki segíteni, aztán önfejlesztővé vált).
Szóval, értelmes embereknél szerintem nem a felfogással van a komoly baj, hanem a középiskolai oktatási struktúrával. Amióta elterjedtek a méregdrága nyelviskolák, a kötelező, iskolai létben egyszerűen nem tanítanak a nyelvtanárok normálisan, hadd menjenek az emberek a fizetős helyekre.

A nagy kérdés évek óta a magam vonatkozásában pedig az, hogy még mindig az angolt csiszolgassam (persze, ezt a legutóbbi karrierkedden is épp én vetettem fel, hogy nagy kérdés, milyen szinten és mire kell a nyelvtudás), vagy kezdjek neki újabb idegennyelvnek. Mindezt azzal nehezítve, hogy az angol polírozása megy magamtól (olyan ez, mint a főzés, ha már tudsz egy szinten, bátran kísérlezel, stb.), az új idegen nyelvbe pedig szép nagy összegeket kellene invesztálni (jelenleg nincsen miből), és kétséges, hogy éppen jól "lövöm-e" be az adott nyelvet. A múltkor épp flamand-angol combót kerestek.

Te hogyan látod a munkaerőpiacon: jobb egy-két nyelvet igen jól beszélni, vagy több nyelvet tudni, ám kevésbé? (persze, tudom, az idális 32 nyelv anyanyelvi szintű ismerete lenne :-))

Mint látod, a kommunikáció nem jelent gondot számomra, és az a "mániám", hogy egy idegen nyelven is én lehessek én, azaz a nyelvi korlátok ne változtassák meg a személyiségem, tudjam magam és a gondolataimat úgy kifejezni (de legalábbis nagyon hasonlóan), ahogyan magyarul.

Ja, még egy: a Workania automatikus álláshirdetési szolgáltatására felíratkoztam, egyértelműen megjelölve, hogy angol-orosz-magyar trióban vagyok képes kommunikálni. Ehhez képest állandóan cseh, flamand, holland, svéd, norvég, japán igényekkel bombáznak. Talán ők nem tudnak magyarul??? :-)))

Joó Zsuzsanna írta...

Érdekes dolgokat boncolgatsz.
A kiválasztással foglalkozók azt mondják: ma az van előnyben a munkaerőpiacon, aki valamelyik világnyelven beszél egy szakmai nyelvet (nálad értelemszerűen az angol). Pl. orvosi, műszaki, IT stb.
ÉS/VAGY mellé egy igen ritkát pl. flamand.
Mindez nem vicc, és szerintem a globalizáció az oka.
Akkor érdemes ezt a vonalat követni, ha továbbra is egy multinál képzeled el az életed és a karriered.
Egyébként szerintem mindent jól kell tudni, ugyanis jókból kevés van, közepesekből meg rengeteg.

Névtelen írta...

Német nyelvismeret szempontjából abba az 1,8 %-ba tartozom, akik felsőfokon beszélnek. Azon túl, hogy felsőfokú C állami nyelvvizsgával rendelkezem, folyamatosan használom a nyelvet: tolmácsolok, levelezek, szakmai szövegeket fordítok. Anyanyelvű németek szerint (akiknek tolmácsoltam) kiváló a nyelvtudásom.

Sajnos eddig mégsem tapasztaltam, hogy óriási előnyben lennék a kevésbé jó nyelvismerettel rendelkező álláskeresőkkel szemben!

Több, mint egy éve próbálok állást változtatni és olyan pozíciókat pályázok meg, amelyek esetén minden elvárásnak megfelelek, eddig mégsem sikerült megfelelő pozíciót találnom. A legtöbb pályázatom alapján behívtak, eljutottam az „utolsó körig”, ahol már csak ketten versengtünk, de végül mégis a fiatalabb, kevésbé jó nyelvismerettel és szakmai tapasztalattal rendelkező „vetélytársam” nyert. Az utolsó esetben pl. a fejvadász cégnél elárulták, hogy az ügyvezető ragaszkodott a férfi jelölthöz, hiába értékelték jóval több %-kal mind a nyelv-mind a szakmai tudásomat. Másik esetben a közelebbi lakóhellyel rendelkező hölgyet választották.

Szóval, hiába tanultam a nyelvet 8 éven keresztül és hiába nyelvvizsgáztam?

Joó Zsuzsanna írta...

Tudod az a nagy magyar igazság, hogy ezekbe a felmérésekbe nem kerül bele, hogy a nyelvtudáson kívül még mi a fontos. Ugyanis ez már diszkrimináció lenne, és ezt büntetik/büntetnék.
Ugyanis a valóságban fontosabb, hogy a pályázó ne menjen el fél év múlva szülni, és a beteg gyerekhez se kelljen hazarohangálnia, ne menstruáljon, mert előtte hisztis stb.
Ja, és okosabb és iskolázottabb se legyen a főnöknél, és még sorolhatnám…