2010. szeptember 2., csütörtök

Aranyat érnek a szakmunkások

Az egész világon csökken a szakmát, a kétkezi munkát végzők száma. Ma Magyarországon csaknem húszezer olyan betöltetlen álláshely van, amelyekre a cégek egyszerűen nem találnak megfelelő, kellően képzett munkaerőt.
Dehát kiket keresnek?
A gyakorlattal rendelkező, nyelveket beszélő, kimagasló kompetenciákkal rendelkező szakmunkásokat – állapította meg a Manpower egyik friss felmérése.
Az ilyen, átlag feletti képességekkel rendelkező dolgozók megszerzése és megtartása a legnehezebb feladata a cégeknek, kemény harc folyik értük – olvastam a Profession.hu oldalán pár hete.
A magyar szakmunkások képzettsége azonban nem követi a piaci igényeket, a frissen végzett szakemberek nehezen birkóznak meg a problémákkal, rosszul teljesítenek csapatban és a munkavállalási hajlandóságuk sem megfelelő – magyarán elég sokan nem szeretnek, nem akarnak dolgozni.
Hát igen, kultúra és intelligencia kell a különféle mesterségek elsajátításához is, márpedig az a fiatal, aki csak bukdácsol az iskolában, és amint lehet, abbahagyja, az gyakran még írni-olvasni sem tanult meg rendesen.

Úgy vélem, olyan kompetenciákkal rendelkező embereket keresnek, akik sem szakmunkásképzőkben, sem OKJ-s képzéseken nem nagyon találhatók meg. Kritikus gondolkodásmódot, problémamegoldó képességet magas szintre hozni leginkább felsőfokú tanintézményben lehet.

Miközben gyakorlatilag a diplomások hadára rengeteg területen illetve beosztásban nincs ma már szükség.
Nagyon durván pontosítva: mindarra, amiért tanultak, amiért diplomát szereztek, nincs szükség azokon a munkahelyeken, ahol szoftverek által vezérelt, behatárolt munkaköröket – és mindig ugyanazt – kell végezniük. Szellemi rabszolgamunka vár ma a legtöbb diplomásra, és az elismerés, a fizetés is ehhez igazodik.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Üdvözlöm
Tanácsért fordulnék önhöz. 22 éves leszek nemsokára. Érettségi után (közgazdasági szakközépiskola) nem vettek fel elsőre a megcélzott szakra (gazdasági szak) ezért elvégeztem egy OKJ-s képzést (idegenvezető) elsősorban azért, hogy az időt "elüssem" a következő felvételi időszakig illetve a nyelvtudásom fejlesztéséért.
A 6+1 féléves szakon már egy év csúszásban vagyok, ráadásul első év után átkerültem költségtérítésesre és bár keményen tanultam nem kerültem vissza államilag finanszírozottra. Valószínűleg ott fogom hagyni, mert nem tudom fizetni az újabb 2 félévnyi tandíjat. Ráadásul úgy érzem, hogy teljesen mellélőttem ezzel a gazdasági orientálódással. Valahogy nem az én világom, de sajnos már a középiskola választásnál el lett "szúrva" az egész.

A kérdésem - mire számíthatok, ön szerint mihez tudnék kezdeni a "jelen gazdasági helyzetben" normális szakma nélkül, diploma nélkül egy közepesen erős angol nyelvtudással, ráadásul ennyi idősen. Ön szerint van még értelme 22-23 évesen elölről kezdeni egy másik, keresettebb szakot? Most kezdek utána olvasgatni, hogy mi is az igazán keresett, de mire esetleg azzal végeznék már 26-27 éves leszek.
Van valami remény arra, hogy ne egy gyárban kelljen (elnézést a szóhasználatért) "megrohadnom"?

Köszönöm előre is a válaszát
Tisztelettel: K.G.

Joó Zsuzsanna írta...

Szerintem soha nem késő váltani. Ha 26 éves korodban kezdesz el valamit, még akkor is több évtized áll majd előtted. Ez nem tréfa!
Persze az negyobb probléma, hogy mi a keresettebb szak. Jelenleg a gazdasági szaknál csak egy keresettebb van: a mérnöki, illetve az IT terület. Ők már az egyetemen lábon elkelnek.

Névtelen írta...

Nem tudom a magasan kvalifikált szakmunkásokat hogyan fizetik vajon meg, de mostanában sokat bosszankodom, amikor "miért nem akar senki szakmunkás lenni" írásokkal találkozom....hááát, 2-3 műszakra többnyire kölcsönzött munkaerőként, sokszor fizikailag is nehéz munkát végezve, adott esetben 12 órában,(sok helyen lenézve...) - mindezt ma alig több, mint minimálbérért a legtöbb helyen - én valahogy nem csodálkozom ! Eszembe jut egy másik hasonló írás is, melyre reagálva egy 50 feletti férfi olvasó írt, nyelveket beszél, komoly tapasztalat, stb. minden adott - de a kedves cégek 50 felett már nem akarják... Akkor miért is panaszkodnak? Saját tapasztalat - szimpla csomagolói állásra eleve 50 alatt keresik a női dolgozókat. (Nyilván elbocsátás esetére előre gondolva...) A habot minderre nálam a "magyar nem mobilis" summás megjegyzések szokták feltenni. Sok mindennek kell még változnia és nem csak az emberek fejében, hanem a cégek oldaláról is.

Névtelen írta...

Én voltam az előző hozzászóló mobilitást emlegetve, erre ma reggel találkoztam egy vonatkozó írással, a reakciók válaszolnak is...talán be lehet (?)linkelni:
http://www.privatbankar.hu/html/kkv/karrier.php?kommentar=38636
Egyébként ez egy jó kis vitatéma, mert valahogy csak megoldást kellene találni, a témát komplexen kezelve (azaz, bérlakás,illetékek,adminisztratív nehézségek, munkáltatói hajlandóság, stb.). Én még használható javaslatot nem hallottam, pénz hiányában ötletem sincs :( (viszont túléltem egy adás-vételt hitelfelvétellel spékelve...hát köszönöm...majdnem szívinfarktus, mire végez vele az ember)

András írta...

Ritkán mondok ilyet, de teljesen egyetértek Veled! Valóban ez a tendencia és munkaerőpiacon is a versenyhelyzet, a piac az úr.
Manapság egy jó szakmunkás rendkívül kedvező helyzetben van!

Üdv, András

http://www.oneletrajz-minta.com

Névtelen írta...

Manapság egy szakmunkás rendkívül jó helyzetben van...
Nos, szakmunkásként elmondhatnám erről a tapasztalataimat. Kereskedelmi végzettségemmel eddig még nem tudtam elhelyezkedni, és hozzáteszem 25éves vagyok. Mivel volt annyi "gógyim" szerencsére, áttértem a Vendéglátás területére. Igaz, hogy csak egy OKJ-s Vendéglátó üzletvezetői képzést végeztem, de eddig ez adta a minden napi betevőt. Rendezvények lebonyolításában is részt vettem, igyekeztem elsajátítani a jellegzetes tányérfogásokat, a felszolgálás sorrendiségét, a szakma sajátosságait. Mondhatom, tapasztalatom van. Az évek során munka mellett (ami valljuk be a vendéglátásban nem kevés óraszámot jelent) esti gimnáziumba jártam és idén leérettségiztem. A német nyelvet társalgási szinten beszélem. Most pedig ott vagyok, hogy nincs munkám, mert időközben elköltöztem. Legalább 50 helyre jelentkeztem vegyesen, kereskedelem, vendéglátás, adminisztráció.
Mind ez egy hónap leforgása alatt egy nagy városban. Akkor szerintetek milyen esélyei vannak egy szakmunkásnak? Sok helyen az álláshirdetés megjelenése után két órával közölték hogy betelt az állás. Halkan megsúgnám, hogy meglátásaim szerint vannak helyek, ahol ez már le van zsírozva. A mai napig ész nélkül írom az önéletrajzokat és várom, hogy megcsörrenjen a telefon...Szerintetek csörgött már az egy hónap alatt?...NEM:(