Nehéz helyzetben vannak a munkaerő-piacra visszatérni kívánó asszonyok.
A probléma gyökerei a még mindig intenzíven élő nemi sztereotípiára vezethetők vissza, miszerint a nő a háztartásért, a férfi pedig a megélhetés biztosításáért felelős. Ebből következik, hogy a gyengébbik nem számára nem igazán fontos a munka, továbbcsavarva a gondolatmenetet: nem is igazán alkalmasak vezetői poszt betöltésére.
A probléma gyökerei a még mindig intenzíven élő nemi sztereotípiára vezethetők vissza, miszerint a nő a háztartásért, a férfi pedig a megélhetés biztosításáért felelős. Ebből következik, hogy a gyengébbik nem számára nem igazán fontos a munka, továbbcsavarva a gondolatmenetet: nem is igazán alkalmasak vezetői poszt betöltésére.
A JÓL-LÉT Alapítvány tavaly végzett felmérésében három csoportra osztotta a cégeket aszerint, hogy miként viszonyulnak a kisgyermekes munkavállalókhoz.
Leginkább az állami tulajdonú, illetve jellegű vállalatok juttatják előnyökhöz a kisgyermekes anyákat.
A legtöbb tudásalapú szervezeteknél, a fontos szerepet betöltő nők a szülési szabadság alatt is megtarthatják nekik járó korábbi juttatásaikat (laptop, mobiltelefon, autó), majd a visszatérésük után lehetőséget kapnak egy rugalmasabb munkaidő betöltésére is. Persze, ha túl sokáig vannak távol, előfordulhat, hogy a munkaerő-állomány részben, vagy teljesen kicserélődik, így értelem szerűen nehezebb helyzetbe kerülhetnek.
Sajnos azok az anyák is, akik olyan vállalatok alkalmazottai, ahol nem fontos a családbarát jelleg kialakítása, sőt!
Mit lehet tenni ez ellen? Megoldásként szolgálhatna a humánerőforrás-menedzsment módszerek felülvizsgálata, és módosítása. Ám erre még nem fordítanak sok időt és energiát a magyar munkáltatók. Csak a felelős posztot betöltő női vezetők szolidaritásában bízom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése