A minisztérium mindezt azzal indokolja: e munkakörök betöltéséhez ma már idejétmúlt dolog szakképzettséget megkövetelni.
Abban a szerencsében volt részem, hogy egy élelmiszer-kereskedelmi szaklap főszerkesztőjeként 10 éven át volt alkalmam a hazai kereskedelmet testközelből megismerni. Pontosan tudom, hogy a kereskedők mit tanulnak. Nemcsak áruismeretet, de számolni, mérni is. Tantárgy többek között a marketing, az ügyfélismeret, a kommunikáció is, valamint a fogyasztóvédelem, a közegészségügy alapfokon. Ezek lettek idejétmúltak.
Már múlt időben beszélhetünk, hiszen a diszkontok és a hipermarketek leginkább szakképzetleneket alkalmaznak évek óta, akik nem kereskedők, hanem árufeltöltők, raktári segédmunkások. Pontosan annyi pénzért, ami épp, hogy veri a létminimumot.
Nekem ilyenkor rémlik fel Madách Imre drámájából Michelangelo, aki a falanszter jelenetben széklábat farag. Mert erre megy a világ. Durván polarizálódik a munkaerőpiac.Az egyik végén állnak a képzetlenek, a betanított munkások. Figyelem! Nem csak a kétkezi munkát végzők tartoznak ide, hanem például a call centeresek, a kontírozók is, sokszor diplomával. A másik végén pedig állnak a csúcsvezetők, a kevesek. Magas iskolai végzettséggel, több diplomával, MBA végzettséggel, nyelvtudással.
Nem velük van bajom, hanem azzal, hogy a köztük levő stabil, középszint lassan lecsúszik. Tudásban, műveltségben, életminőségben. Hiába van szakmája, esetleg diplomája, a társadalmi státusza, az anyagi helyzete egyre kevesebbet ér. A technikai fejlődésnek, no meg ilyen rendeleteknek köszönhetően nincs szükség rájuk.
Csak olyanra, aki a bulvárlapokat olvassa, és Győzikét nézi.
Biztosan nem véletlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése