Megváltás-e a részmunkaidő?

Nemcsak a szakemberek, de a munkavállalók jelentős része is állítja, hogy a 4 vagy 6 órás munkaidő jelentősen megkönnyítené az életét.
Elsősorban gyermekes anyák a hívei ennek az atipikus foglalkoztatási formának, akik úgy vélik, a naponta megmaradó 2-4 óra sokat segítene a gyerekekkel való foglalkozásban, a család és a munkahely közötti egyensúly megőrzésében.
De nemcsak ők dolgoznának így, hanem például diákok, nyugdíjasok, leszázalékoltak, hátrányos helyzetű emberek, fogyatékosok – azaz mindenki, aki nem tud(na) utazással együtt teljes napot munkával eltölteni, de még az érte kapott csekélyebb fizetés is jól jön(ne).

Hogy miért ódzkodnak nálunk a munkáltatók távmunkában vagy részmunkaidőben alkalmazni a dolgozókat, arra több kutatás is választ keresett. Most ebbe nem szeretnék mélyebben belemenni, a lényeg az eredmény, pontosabban szólva az eredménytelenség: a munkavállalók pár százaléka dolgozik nálunk egyelőre így.

Atipikus az, ami nem konvencionális, azaz nem a hagyományos 8 órás, nem munkaszerződéssel, hanem határozott időre, és szociális juttatások nélküli foglalkoztatás.
Aránya a fejlettebb országokban 40-60% között van.

Az EU-ban az utolsó 7 évben létrehozott munkahelyek 50%-a kifejezetten atipikus foglalkoztatáson alapul. Célja egyrészt az olcsóbb foglalkoztatás, másrészt rugalmas munkavégzést tesz lehetővé a munkáltató számára, és nemzetgazdasági szinten csökkenti a munkanélküliséget.

De mielőtt hozsannát zengenénk róla, érdemes az árnyoldalait is megismerni.
Veszélye, hogy akik évek óta így dolgoznak – azaz határozatlan időre szóló munkaszerződés és szociális jogok nélkül – nehezen, szinte soha nem tudnak ebből kitörni, és nehezen lesznek tipikusak.

Mindezt saját szememmel és fülemmel tapasztaltam meg Németországban járva. Egy szakmai rendezvényen – amely elsősorban a nők munka-erőpiaci reintegrációjával foglalkozott –, hallottam az adatokat, amelyek szerint náluk magasabb a női részmunkaidő aránya, mint az Uniós átlag, és jelenleg olyan projekteken dolgoznak, amelyek a részmunkaidő visszaszorítására irányulnak.

Miért rossz szerintük a részmunkaidő vagy a megosztott munka?
Mert hiába töltenek kevesebb időt a dolgozók a munkahelyükön, de a bejárás költségeit ugyanúgy meg kell fizetni. Ha kevesebb a fizetés, kevesebb a táppénz, a nyugdíj, (Németországban a válás esetén a tartásdíj), ami a nők általános elszegényedéséhez vezet.
Ráadásul, aki részmunkaidőben dolgozik, soha nem fog szerepelni a karrier-fejlesztési tervekben.
Azaz szakmailag, anyagilag tartósan hátrány éri, ami az önbecsülés gyengüléséhez, frusztrációhoz, elkeseredettséghez vezethet.

Ez mind igaz lehet. Tehát jól gondolja meg mindenki, aki ehhez a formához ragaszkodik. Rövid távon hozhat megoldást, de közép- és hosszútávon szerintem is csak hátrányai vannak.